Sziasztok,én még új vagyok ezen a fórumon,és máshol nem igazán tudok beszélni a problémáinkról. Két lányom van, a kisebbiknek 3 éve atípusos autizmust diagnosztizáltak Debrecenben (most 15 éves,tehát elég későn jött a diagnózis,elmaradt a korai fejlesztés)6 éves kora óta járunk vele gyerekpszichiáterhez,pszichológushoz de nem erre a betegségre gyanakodtak,TIC zavarral és magatartászavarral kezelték.Mikor kiderült,hogy autisa másik,speciális autista iskolába kerüt ekkor már hatodikos volt.Jelenleg szakmunkásképzőt kezd számítógépes adatrögzítő lesz.Igazából a viselkedése miatt vannak problémáink emiatt került kórházba is,ahol gyógyszert állítottak be.Nagy gond,hogy úgy érezzük mindenhonnan kinéznek minket,főleg a hangossága miatt(alapból hangosabban beszél,sajnos néha csúnyán is)Panellakásban éltünk,de ezt Ő nem bírta,meg szerettek volna cicát.Fél éve költöztünk kertes házba,azthittem itt jobb lesz,de a szomszédok közt hamar elterjedt a hír.Szinte állandó felügyelet alatt volt nyári szünetben,mindig volt vele itthon valaki,mégis megtörtént,amíg a férjem bent a hűtőt szerelte én dolgozni voltam ő a macska után átmászott a kerítésen a hátsó szomszédba,ahol elkapták,és először a rendőrséget akarták hívni,végül átjöttek.A palakerítés teteje letört,de ezt a férjem másnap megcsinálta.Viszont a szoszédok azóta háborognak,és ez főleg azért kellemetlen,mert albérletbe lakunk itt,így még jobban kinéznek.A főbérlőt hívták napjában többször,ő közvetített nekünk.A hátsó szomszéd azt hitte,betörni küldtük át a gyereketMég olyat is mondtak a főbérlőnek,hogy nem szeretnének kést a hátukba..Ezután átmentünk hozzájuk megbeszélni és elmondani.hogy a kislány autita,de még mindig furcsán néznek,ráadásul az össze szomszédot felbőszítette,már nem merem az udvarra se kiengedni a gyereket.A mellettünk( lévő szomszéd azt kifogásolta,hogy túl hangos és rohangál,pedig nincs kint sokat. Azt akarta,kérjünk elnézést a gyerek viselkedése miatt,ez megtörtént. Ezek után már nem sok kedve van itt lakni szegénynek és nekünk se.De tudnám még sorolni...a család is elfordult tőlünk(kivéve anyósomat,apósomat)a sógornőm teljesen ellene fordította a két unokatestvérét,akik inkább elmennek ha mi megyünk hozzájuk.Anyám is mondta már,hogy mért nem adjuk intézetbe,és nem szívesen vigyáz rá.Ettől függetlenül vannak szép napjaink is egyszer lent egyszer fent.Nagyon aranyos tud lenni,imádja a nővérét. Elnézést ha levelem túl hosszúra sikeült,nem tudom másnak vannak e hasonló tapasztalatai.Sziasztok
Én is gondolkodtam már a költözésen,de még nem régen lakunk itt,és lehet hogy más helyen se lenne jobbindulatú szomszédunk.Mostmár tudják mi a helyzet a gyerekkel,de úgy tűnt nem igazán érdekli őket ez a betegség.(valószínüleg addig nem is fogja érdekelni amíg nem lesz ilyen családtagjuk)